delenn

f. cf. delienn (botanique)

(1) Feuille (d'arbre, etc.).

●(1843) LZBg 1^añ blezad-2^l lodenn 129. un délen pléguet. ●(1854) PSA I 314. avel un dilen ar er brank. ●(1856) GRD 275. quel liès a gand vlai èl e zou a zilen ér foresteu.

●(1904) DBFV 42b. délen, f. pl. dél, dilad, tr. «feuille.» ●(1907) VBFV.fb 43a. feuille, tr. délen, f. (pl. dél, deliaù).» ●(1927) GERI.Ern 95. feuille V[annetais] délenn, deliaùenn pl. del.

(2) Pétale.

●(1904) DBFV 42b. délen, f. pl. dél, dilad, tr. «pétale.»