adj. Exilé.
●(1838) OVD 39. eit ne oé bet en ol poénieu en doé souffret é vout forbannet ér mæz ag é vro. ●(1844) LZBg 2l blezad-2l lodenn 118. èl un dèn forbanet. ●(1849) LLB 615-616. un den iouank karet / A huersou dré dud fal ag é vro forbanet. ●(1855) BDE 528. bugalé forbanet.
●(1913) HIVR 2. forbañnet én Azi. ●(1913) THJE 25. hé bredér forbañnet ér vro-men.
►[empl. comme subst.] forbanned : exilé.
●(17--) TE 39. ur forbanét hag un dianvezour.