adj.
I. (en plt de qqn) Copartageant.
●(1905) IMJK 95. Elsé é ma : ne fal ket dehou bout hantérek. Ean e ven bout mestr é unan én hou kalon, èl ur roué azéet ar é dron. ●(1907) VBFV.bf 30b. hantérek, adj., tr. «copartagant.»
II. (droit)
(1) Partiaire.
●(1744) L'Arm 270a. Partiaire, tr. «Hantérec er veitérie.»
●(1907) VBFV.bf 30b. hantérek, adj., tr. «partiaire.» ●(1910) ISBR 236. En tachenneu e oé lod anehé hantérek étré er bieuour hag er meitour.
(3) (Mur) mitoyen.
●(1723) CHal 97. Ur vangoêr hanterec, tr. «une muraille mitoyenne.» ●(1732) GReg 629a. Mitoien, ene, tr. «Van[netois] hanterecq.» ●Un mur mitoïen, tr. «Van[netois] ur vangoër hanterecq.»
●(1876) TDE.BF 279b. Hañterek, adj., tr. «Mitoyen.»
●(1907) VBFV.bf 30b. hantérek, adj., tr. «mitoyen.»