f. –ed
(1) Compagne, consœur.
●(1849) LLB 769. e hues marse kolet hou kansortez.
●(1913) THJE 8-9. ur gansortéz ag er choéj.
(2) Camarade, amie.
●(1849) LLB 1063. Ol hé honsortezed hi skleij én ur sonein. ●(1856) GRD 138. hé hansortésèd hi hélias hag e bassas er riviér ar naihue.
●(1942) DHKN 59. Galleg moén e vourè komz, marellet get ur ioh « n’est-ce pas » èl ma kleuè hé hansortézed a gér é laret.