f. –où Coin.
●(1767) ISpour 36. hum denne enn ur goignell bénac ag er bétt. ●(1790) Ismar 98. én ur goignèl ag er béd. ●(17--) TE 95. cuhét én ur gouignèl tihoél.
●(1843) LZBg 1añ blezad-2l lodenn 67. er mandarinèd hur hlasqué de noz é quement coignel e oé. ●(1849) LLB 203. ag é goignel. ●(1854) PSA I 41. én ur gouignellig ag en ty. ●(1856) VNA 16. un coin, tr. «ur Gouignel.»
●(1907) BSPD I 64. un tammig léh én ur gouignelig ag er porh. ●(1912) BUEV 2. un (lire : ur) gognell distro ha kuhet. ●(1934) BRUS 187. Un coin, tr. «ur goégnel –eu, f.» ●(1942) DHKN 94. Flankadeu stank en doè tarhet, korveu lahet ér gognelleu e saùè a verneu, bet lein er magoérieu.