penn-dibenn .1

[penn + dibenn .2]

adj.

(1) Attr./Épith. = (Parole) (?) Sans queue ni tête (?).

●(1891) CLM 27. goudé ean e laras ur gonz pen-diben.

(2) Adv. En désordre.

●(1904) LZBg Gwengolo 223. mes pen diben é té é dreu getou.