[penn + traouilh]
m. & adv.
(1) M. Dégringolade.
(2) Adv. A-benndraouilh : en dégringolant.
●(1879) ERNsup 168. et e a-benn-draouill, il est dégringolé, Trév[érec].
●(1931) VALL 194a. Dégringoler, tr. «mont a-bendraouilh.» ●(1950) LLMM 23/43. raktal e ruilh adarre a-bendraouilh d'an traoñ. ●(1957) AMAH 23. e kouezhas a-bendraouilh a-ziwar e loen-kezeg. ●202. rak mil aon o devoa na gouezhje a-bendraouilh d'an traoñ.