splannderenn f. Clarté, lueur.
●(1856) GRD 262. En Apostolèd, péré ne huélas ar er manné Thabor nameit ur splandérennic ag é vajesté.
●(1921) GRSA 138. Kentéh arlerh éh uélan ur splanndéren kaer ér méz. ●148. e tisken arnehon ur splanndéren kaer. ●(1934) BRUS 180. Une lueur, tr. «ur splanndéren.»