tre .1

adj. cf. trec'h

(1) Bout tre da : être victorieux de.

●(1907) BSPD I 72. eit bout tré d'en droug spered. ●246. Guenolé ne oé ket bet pèl ér skol-sé ma oé tré d'en ol skolaerion aral é pep tra, én devosion hag ér studi.

(4) Tre da : supérieur à.

●(1939) KOLM 72. ur roué tré d'er rouañné.