f. –où Sentier.
●(1732) GReg 859a. Sentier, ou sente, petit chemin battu, tr. «Van[netois] minodten. p. éü.»
●(1838) OVD 279. na hènt na minoten. ●(1857) LVH 329. disquet t'ein hou minottenneu. ●334. ur vinotten dret. ●(1861) BSJ 54. groeit dehou minotenneu éan.
●(1901) GKLA 32. Pelleit eus ho minojen ar vignonet diroll. ●(1906) HIVL 72. ar gement minotenn e zibouké é kér é vezé guélet tud é tonet. ●(1921) BUFA 184. èl me oé er sant én ur vinoten. ●(1924) SBED 35. ni iei hun deu ar un dro get er memes minojen. ●(1934) BRUS 279. Un sentier, tr. «ur vinoten.»